Három hegy

Vesszős völgy

A szombati szokásos össznépi futás előtt egy órával beszéltük meg az indulást, hogy még délre visszaérjünk lehetőség szerint a tervezett harmincas körből. Főpróbának is fel lehetett fogni a dolgot a március 15-én hagyományosan meghirdetett Népek Tavasza előtt, illetve Gulicskát szerettem volna végre újra górcső alá venni. Csípős mínusz négy fok fogadott bennünket a Majális parkban, de a felhők szakadozottságából már sejteni lehetett, hogy csak idő kérdése és a kevés friss hó olvadásnak indul. Hamar bemelegedtünk a meredek felfelében és az első félóra végén Gulicska tetején kapkodtuk a levegő és gyönyörködtünk a kilátásban. Fehérkő előtt nőtt kis csapatunk száma egy szerencsés találkozásnak köszönhetően, így immáron négyen robogtunk, csúsztúnk lefelé Lillafüredre a levágásokon. Pár lépés a vízszintes talajon és már lépdeltünk is felefelé Vesszős forrás irányába. A forrásnál rövid frissítés után rátöltöttem a kulacsra mert már jócskán megfogyatkozott a tartalma. Nem sokkal később elértük Vesszős tetejét, és végre könnyedebb terepen kocoghattunk tovább a még mindig jól tartó hóban. Időközben a nap is elő-előbújt a felhők közül, emelve ezzel az egyébként is remek hangulatot. Sebesvízig hullámoztunk a jelzésen ahonna már csak hárman kezdtük meg az ereszkedést Sebesvíz völgyön. Gyorsan haladtunk lefelé aminkek a vége egy beszakadás lett. Garadnán a Szövetség forrásnál ismét egy kis frissítő következett és következhetett Aranylépcső. Nem aranyozta be a felfelét azt kell mondanom, és bár sikerült megfutnom eltekintve pár lépéstől a szűk, sziklás részen, megéreztem mire felértem a bánkuti aszfaltig. Itt ismét fogyatkozott kis csapatunk így már csak ketten érintettük Örvény-kőt, utunk legmagasabb pontját. Innen szinte végig lefelé vezetett az utunk Válin-kereszten keresztül Csókáson át Kis-Galyáig és végül le a Majális parkba.
Jó társaság, kellemes idő, 30 km, 1280 szint. Kell ennél több egy jó futáshoz?

Tavaszváró hét

2010 március 15., Kühne Andor út

Lassan itt a tavasz. Ezt gondolom, még akkor is ha az időjárás mostanában ismét kezd bekeményíteni. Persze kellemesebb lenne már a tavaszi erdő ösvényein jönni-menni, viszont minden futásom, futásunk alkalmával tartogat valami szépet az erdő, a Bükk. Múlt hét hétfőn ugyan csak a Csanyikban köröztem egy kisebbet és még nem lehetett a tetőn érezni az ilyenkor már már szokásos langyos szellőt, de a kristálytiszta estében szinte lámpa nélkül futottam a sötét helyeken. Szerdán nyoma sem volt a tiszta időnek, ellenben esett a hó és ezt kihasználva egy remek kört abszolváltunk a friss, szűz hóban. Csodálatosan fehér szőnyegen futottunk végig, néhány világító szempár követett minket az erdő mélyéről, egy alkalommal hangot is adva az ottlétünknek. Még három erősebb felfelét is sikerült belecsempésznünk a karikába amik intenzívek voltak mint hosszúak. A csütörtöki Csanyik kör beszélgetős iramban és hangulatban telt, kisebb kitérőt tettünk Ortás-tető felé, még élvezve az előző nap lehullott havat. Néhány helyen a hó alatt megbújó jég hatására elsajátítottunk pár break-mozdulatot is. Természetesen nem maradhatott el a végén a tea ami mindig tökéletes minőségű és üdítő egy jóízű futás után. Pénteken nyakunkba vettük a Kocsonyafesztivált, ahol a nagy tömeg, és a hideg ellenére jól szórakoztunk. Nem maradhatott ki a tökipompos és a forraltbor ami minden ilyen megmozdulásnak az alappillére. A remek kalóriabevitelnek köszönhetően a szombati futás remekül indult, pedig az előjelek mást mutattak. A találkozó előtt negyed órával még javában szakadt az eső, aminek nyoma sem volt szerencsére mire kiértünk a Majparkba. A majd' 20 kilométer végére elfogyott a kraft, fáradtnak éreztem magam ezért jól jött egy kis pihenés és baráti összejövetel a nap végén. Vasárnap reggelre ismét egy frissen lehullott hóréteg köszöntött minket, és a rendelkezésünkre álló kevés időt kihasználva egy általam régen nem járt utat kerestünk fel. Mire visszaértünk az autóhoz, már készülődött a vasárnap reggeli gruppettó, akiknek jó utat kívánva adtuk át a terepet. 

Egy évvel ezelőtt a Népek Tavaszán még hó volt és jég. Idén bizakodó vagyok. Hóvirágerdőben szeretnék gázolni felfelé Gulicskára!

Slackline

Tegnap délután a Majparkban lehetőségem volt kipróbálni ezt az új sportot, ami persze nem is új csak itthon kevesen, illetve nem olyan régen művelik. Gyakorlatilag két fa, oszlop, stb. közé kifeszített (és jól megfeszített) hevederen kell egyensúlyozni. Rendkívül jó szórakozás mindamellett, hogy javítja a koordinációt, az egyensúlyt, és a koncentrációt. Pofonegyszerűnek látszik, hogy az ember feláll a "kötélre" és végiglépdel rajta hanyag eleganciával. Az első lépéseket igazán félelmetes megtenni, viszont utána ahogy egyre jobban megnyugszik a kötéltáncos, máris príma, szórakoztató délutáni móka kerekedhet belőle.


A sportág kialakulása 1978 körülre tehető, amikor kreatív sziklamászók kifeszítettek egy nylon kötelet és sétáltak rajta. Senki nem tudja, hogy elsőként ki kezdte el csinálni, de a sziklamászás és a Slackline kéz a kézben járt, és fejlődött azóta a mászóközösségen belül.
 A sportnak több ága alakult ki az idők során. Tricklining, Waterlining, Highlining, Yoga Slacklining és a Freestyle Slacklining. A Tricklining az alap, mert a hevedert szinte bárhol kifeszíthetjük, például két fa közé. Itt nem a magasság számít, sőt épp elennkezőleg: alacsonyan kifeszített hevederen lehet biztonsággal gyakorolni a trükköket. A Waterlining ugyanez, csak víz felett csinálják. Ez jó, mert nagyobb móka, illetve ha nem jön össze a trükk és leesnénk, nem fáj. A Highlining már komolyabb, itt iszonyatos magasságokban kifeszített Slackline-on sétálnak át az emberek. Persze ilyenkor nem árt a biztonsági heveder, mert itt a leesés halálos lehet. A Yoga Slackliningnél meglepő módon Jóga pózokban állnak a hevederen, míg a Freestyle (vagy más néven Rodeo) Slacklining-nál pedig az egyensúlyozást lehet gyakorolni vagy fejleszteni egy alacsonyan kifeszített hevederen vagy kötélen.

Barcika

Verőfényes napsütés fogadott minket reggel Barcikán mikor megérkeztünk a TT rajtjába. Nevezés után indultunk neki négyen a 25-ös távnak amiből sikeresen 35-öt kreáltunk. Szabi és Tomca lassabb tempót tervezett, így hamar ketten haladtunk az első pont felé Lóbival. Az EP után Nagybarca felé gurultunk és elértük az első igazán saras szakaszt, a cipőink hamar elérték a saras gömb formát. Bánhorvátiba hamar beértünk, jó tempóban. Itt követtük el a hibát ami a plusz kilométereket eredményezte. A templomnál láttuk Carlosékat befordulni a K+-on így az EP után a nyomukba eredtünk, vesztünkre. Nemsokára megjelent mögöttünk Csabika aki gőzmozdonyként haladt el mellettünk. Hamar eltűnt egy kanyar után ahol feltűnt, hogy nem egyezik az itiner az úttal. Hátraarc, vissza az EP-ig és irány a helyes út. Az időjárás nekünk kedvezett így nem sokat bánkódtunk a kis kitérő miatt. Egyes részeken szerencsénkre az éjjeli fagytól még kemény talajon sikerült haladnuk így megúsztunk némi sarazást amit persze kétszeresen is visszakaptunk a tardonai műút előtt. Egy pohár igazán remek menzatea és kapaszkodtunk is felfelé az Ebecki-tető felé. Innen már csak néhány hullámot kellett letudnunk és elindultunk lefelé a saras, jeges ösvényen. Rövid futás még a házak között és leállítottam az órát. 3:27 a számszerűség kedvéért. A pulzusomról nem tudok írni, nem mértem. Jólesett a futás és egyben egy próba is volt számomra, hogy megy e a tempó végig. Ment, úgy érzem és tovább is. Az időjárás végig kegyeibe fogadott minket és napsütésben teljesíthettük a túrát. A nagy sártól eltekintve remek kis futás kerekedett belőle.

Lendület számokban

Szombat. 
Lendületes 17 kili, 400 szint, a végén 3:30-as jegezés Csabika és Tócsa után.
Napsütötte befejezés. 1:36.

Vasárnap.
Kezdés ködben, 15 kili, 480 szint, sípálya run-up, remek napsütés. 1:46.

Shock to the system

És kikötöttünk az esti futás alatt ennél a Billy Idol nótánál. Nem is kellett más hozzá csak a masszív -8 fok egy kellemes lágy déltengeri szellővel fűszerezve majd kilátások a város fényeire, egy száguldás lefelé Fehérkőről Lillafüredre, a Gyertyaszentelő Boldogasszonyt ünneplő sámánok éneke majd végül egy balkanyar után a P négyzet felfelé Szeletára ami sokkolta a lábainkat a kiadós lejtőzés után. Ezek után Molnárszikla gerincen lefelé bátran eresztettük neki ezzel a dallal a fejünkben. Jó étvágyat! :)

Salomon Speedcross 2

Az enyém már közel sem ilyen szép tiszta.

Néhány gondolat a cipőről. Ha lehetőségem lesz rá, beszerzek még belőle egyet. Balla szólt, hogy az egyik outletben leárazták a Salomon cipőket. Ezen híren felbuzdulva még azon a hétvégén fel is kerestük a fent említett kereskedést, és szerencsére volt a méretemben. Próba után már fizettem is a pénztárnál kerek 14990 forintot, ami baráti ár volt érte.
Egyszóval: baró. Eddigi legkényelmesebb cipőm, könnyű, jól csimpaszkodik. Első köröm havas de inkább saras talajon történt ahol jól vizsgázott. Nem csúszkált, a meredek felfelékben illetve lefelékben is kitűnően tartott. Hóban is hasonlóan szerepelt eddig, jégen persze csak a hágóvas a biztos megoldás. Könnyed futást tesz lehetővé számomra még a nyolcvan kilómmal is. Egyetlen negatívumként azt tudom felhozni, hogy keskeny a sarokrésze és kicsit billeg a cipő, de ezt egy ki plusz koncentrációval lehet orvosolni. Ajánlom mindenkinek aki egy kényelmes és könnyű terepfutó cipőt szeretne.