Népek Tavasza

Levezetés

Március 15, Népek Tavasza minden évben. Klasszikus futások a tavasz első szárnypróbálgatásai közepette. Minden évben tartogat a természet valami szépet, szélsőségeset ami most sem maradt el. A sár szinte borítékolható egyes szakaszokon, főleg a sok túrázó után, között... Most sem volt ez másképpen. Talán egy gumicsizma hágóvassal célravezetőbb lett volna. :) Négyen (Lóbi, Tomca, Ati és jómagam) vágtunk neki a hosszú távnak amit a közelgő Mátrabérc Trail felkészülésének is szántuk. A nyolc órai indulást elhíbáztuk mivel már az első kilométereken szembesültünk a sárdagasztás örömeivel.
Gulicska: meghallgatott a természet. Sikerült felfutni hóvirágrdő közepette, a kilátás egyszerűen pazar volt. Hamar kifutottunk a rajtban uralkodó ködös időből és a fák közötti pára csak szebbé varázsolta az erdőt. A tempónk egyenletesen volt végig bár kiderült számomra, hogy Ati erős és csak idő kérdése, hogy mikor szakadunk le mögüle. Az elő pont után hamar elértük a Fehérkői turistaházat és csúszkálva indultunk le Lillafüredre. Itt már csak ketten kezdük meg a kapaszkodást Atival.
Vesszős: egyre melegebb van és  Ati egyre jobban nyúlik el tőlem. Mondom neki, hogy ne várjon fussuk a saját tempónkat. Egyedül maradok a saras felfelével. A letörést kivéve megfutom végig és a tetőre érve nekivágok a hullámzó elnyújtott felfelének egészen Bánkútig. Megelőzök egy futót de a kissé még jeges szakaszon kicsúszik a lábam alólam, és a sárban landolok. Gond egy szál sem a következő tócsában lemosom a kezem és irány a köveztkező pont.
Kühne Andor út: egyszóval, sáros. Egymás után tűnnek fel a futók előttem. Nem gyorsítok csak tartom a tempót, de ez is elég, hogy magam mögött hagyjam őket. Atit persze mág látom néhány egyenes végén de tudom, hogy ma nem fogom utolérni. A második pont után ahol elválik a harminc és a negyvenkettő már könnyedebben lehet futni, kevesen maradtunk.
Svédfenyves: szlovák hangulatban telnek a kilométerek. Azt hiszem, hogy a kör legszebb szakaszán futok, füves, puha ösvényen, napsütésben. Körülöttem mindenhol fiatal fenyők, a tűleveleken cseppekbe gyűlt pára csillog. Kicsit sajnálom, hogy hamar elérem Jávorkutat, de haladni kell tovább. A forrásnál kulacstöltés és kapaszkodom fel Csipkéskútra. Itt is két futót hagyok el akik egy kicsit küzdenek de hamar feladják. Könnyen telnek a percek és máris a négyes pálya tetejéről nézek le a Bánkúti turistaházra.
Bánkút: még mindig süt a nap, az északi oldalakban viszont még mindig találni havat. Az ellenőrzőponton egy kis víz a kulacsba és irány Ördögoldal, ahol végig gyönyörű kilátásom van a völgyre ahol még mindig a köd az úr.
Nyír-kő: Ördögoldal véget nem érő lefeléje után jobbra felfelé kanyarodok és gyorsan letudom a pár száz méter hosszú emelkedőt a házig ami egyben a következő ellenőrzőpont. Miközben a papírommal bíbelődnek észreveszek két futót magam előtt. Nyír-kőről kifelé szerencsére még jeges az út, így a bokáig érő sár helyett könnyebben futható szakaszon érem el a Farkasnyaki elágazáshoz vezető felfelét. A tetőn érem be a második srácot és együtt indulunk lefelé Ómassára.
Tehén-street: beszélgetve kelünk át az utat össze-vissza szabdaló árkok és kanyonok erdején, majd Ómassáról egy kicsit monoton aszfaltos rész után érek immár egyedül ismét Gardnára. A tea helyett most vizet kérek és a pecsét után kezdőthet az utolsó nagy emelkedő.
Aranylépcső: Volt már jobb állapotban is, itt ugyanis ismét összeérünk a rövidebb távokkal. A kisebb emelkedőket futva teljesítem, viszont egyre több a turista akik botokkal hadonászva nehezítik a csodás völgyben való felfelét.
Örvénykő: mielőtt elérem a pontot látom Atit aki már lefelé igyekszik. Ez újabb erőt ad és próbálom mihamarabb elérni a pontot. A kilátás itt sem kevésbé lenyűgöző mint Nyír-kőn. Már csak 13 kilométer a célig, majdnem mindvégig lefelé.
Csókás: meglepő, hogy ezen a részen a sár már lassan felszárad. Helyenként olyan a talaj mint ha rekortánon futnék. Iskolás csoportokat kerülgetve érem el Csókást, hétvégi futásaink oly gyakori helyszínét. A piros kereszten végikísérnek a csoportok és a régi ismerős a sár.
Kis-Galya: tömeg, napsütés, nyíló kikericsek. Utolsó kortyok a kiürülő kulacsból és máris a cél felé futok ami már a beérkező túrázóktól és futóktól nyüzsög.
Szép idő volt, nyílnak a virágok, éled az erdő. Megérte most is a nagy sár és helyenként nagy tömeg ellenére. Klasszikus... 
Négynegyvenhárom.