Ötvenhat perc

Tavasz

Könnyed bemelegítés után majd' egy óra légszomj következett. Pedig az erdő már gyönyörű, az utak, ösvények száradnak, madarak csicseregnek mindenütt és húsz fok felett rohanunk bele a tavaszba. Hamar bebizonyosodik, hogy nem én fogok elől futni, sőt helyenként tíz-tizenöt méteres lemaradást próbálok valamelyest ledolgozni. Hol rosszabb, hol jobb az érzés amit a tempó vált ki belőlem. Próbálok figyelni a légzésre, a lépésekre, az ütemre, lazán futni de minden méterrel nehezebb. A zöldellő erdő szinte összefolyik mellettem, de nem a sebesség hanem a koncentráció teszi helyenként. A vége felé néhány őzet is megzavarunk, akik gyorsan távolodnak a völgy irányába. Az utolsó métereket próbálom még megnyomni de elzsibbadok és csak azt hallom, hogy ötvenhat perc... Csabi biztat, hogy jó volt ez elsőre. Kemény volt de építő. Jól esett a tegnapi Ostoros kör után. Hétvégén Bükki források lájt.