Az úgy volt... (Elba trail, 2. rész)

Sötétség borul még Pisa városára mikor az óránk hajnali ötkor megcsörren. Ébresztő. Csendben készülődünk és nemsokára dideregve indulunk el a kihalt város utcáin keresztül a vasútállomás felé. Csak a szemetesek dolgoznak serényen, a hétvégét takarítják. Friss pékáru illat terjeng, de nem találjuk az illat forrását. A vasútállomáson szembesülünk a jó hírrel, hogy valóban akkor indul a vonatunk mikor azt terveztük. A jegyvásárlás után találunk egy pékséget és croissanokat reggelizünk a vonat indulásáig. A napfelkelte a vonaton ér minket, az úton ami majd' másfél órás, van időnk nézelődni. Érintjük a tengerpartot, nyugodt és sima a víz. Megérkezünk Piombinoba ahol egy pár perc bóklászás után útbaigazítást kérünk egy helyitől a komppal kapcsolatban. Kis kerülővel érjük el azt, és meglepően tapasztaljuk, hogy elég ipari a környék. A kikötő szomszédságában hatalmas gyár fekszik, ami ontja magából a füstöt, gőzt, port és ki tudja még mit. 

Az eredeti terven rögtön változtatunk mert sokat kellene várnunk a hajónkra, így egy korábbi járatot és egy másik városkát választunk. Irány Portoferraio, ahol Napoleon tengette sanyarú napjait egykoron. Lassan megtelik a "tutaj", a hajó belsejében a szokásos gépház szag, a fedélzeten szél és napsütés. Míg a többiek a hajóban bóbiskolnak, csinálok pár fotót és gyönyörködöm a tájban. Az egy órás hajóút hamar eltelik és máris kikötünk aznapi kiinduló pontunkon. Rövid ide-oda szaladgálás után ráérzünk a helyes irányra és útba ejtve egy boltot nekivágunk végre az "Elba trailnek". 

Kikocogunk a városból és egy enyhén emelkedő aszfalt úton haladunk felfelé. A harmadik elágazásnál találjuk meg a turistajelzést amit kerestünk. Meredeken emelkedik innen az aszfaltozott út ami egy remek kilátással rendelkező háznál egynyomos kanyargós ösvénybe vált át. Pár kilométer múlva elágazáshoz érünk, ahol ismét csak a megérzésekre hagyatkozva futunk tovább. Mint kiderül, nagyszerűen döntöttünk. Az irány és az ösvény a legjobb, a kilátás lenyűgöző. Nemsokára keresztezzük a sziget csücske felé vezető műutat, ahol országútisok csoportjával találkozunk. Innen a helyes irány dzsungelharcba torkollik, de rendületlenül haladunk tovább a kiszemelt úton. Egy-egy magasabb részre érve a kilátás néha minden irányba csodálatos, a tenger kékje erős kontrasztot alkot a part fehéres-sárgás szikláival és a sűrű zöld növényzettel. Sok sík szakasszal nem találkozunk, bár nem hosszúak az emelkedők és a lejtők, végig hullámzik. Az egyik felfelé végén egy kisebb turistacsoporttal találkozunk, akikről kiderül, hogy svájci nyugdíjasok. Amint felérünk rögtön nyújtják felénk az innivalót. Rövid beszélgetés után folytatjuk a "hullámzást" és robogunk is tovább a következő orom felé. Innen nagyszerű kilátás nyílik Portoferraio kikötőjére és a fallal körülvett óvárosra. Hosszabb lejtőzést követően egy dózer útra érünk aminek elején a helyi erdészek végzik a napi teendőiket. Még három montissal találkozunk a bányáig tartó kanyargós erdészeti úton. Sajnos a bányától aszfaltozott úton kell befutnunk a városba, de környék hangulata és a kilátás ami végigkísér, kárpótol minket. Aznapra tervezett körünk végén megcélozzuk az egyik helyi nagyobb boltot és folyadékpótlásba kezdünk.

Nagyszerű érzésekkel telve sétálunk vissza a kikötő felé ahonnan még az erődöt is útba ejtjük. Innen nagyszerű kilátás nyílik körbe a város körül, a belső kikötőre ahol halászhajók, csónakok, nagyobb yachtok és vitorlások parkolnak. Innen csodáljuk meg az óvárost, mert idő szűke miatt indulnunk kell vissza a komphoz ami visszavisz minket Piombinoba ahol betérve a boltba megvesszük a vacsorához a szükséges finomságokat, úgy mint a sajtok (pecorino, parmigiano-reggiano, mozzarella), olívakrém, olajos halak, paradicsom, vörösbor és a nagyon ízetlen helyi kenyér. A vasútállomáson rögtönzött tramezzini fogyasztással pótoljuk az elégetett kalóriákat a vonat indulásáig. Pisában már sötétben lépdelünk vissza a szállásunk felé a nyüzsgő város utcáin keresztül. Eközben pedig már a másnapot tervezzük, a várostól nem messze fekvő gerincen. Continua...