Kiszállva az autóból, az áprilisi bolondos időjárást éppen hűvös kedvében találtuk. Esőre számítottunk és be is jött, mikor is nekiveselkedtünk egy gyors kanyarnak a Hámori-tónál. Nem tartott azonban sokáig az égi áldás, és itt-ott még a nap is kisütött a felhők mögül. Az elején lassan teltek a gyors kilométerek, az oxigéndús környezetben levegőért kiáltottam. Lassan helyreállt a rend és voltak már pillanatok ahol éreztem, hogy van élet számomra is "négyperc" környékén. A forduló után jött a könnyebb fele aminek a vége számomra a legnehezebbnek bizonyult. Lefelé futottunk már, bár kisebb puklik nehezítették a tempót. Ezek ellenére gyorsultunk A kisebb dombok sem törték meg a lendületet. Szinte pillanatok alatt visszaértünk a tóhoz és innen már csak Hámorig kellett tartani a sebességet. Remek tapasztalatokkal és érzésekkel kocogtunk vissza az autókhoz. Az időjárás is kedvezett végül. Építőre sikerült ez az óra is és bár különbözött az előzőtől, tudom, hogy jó úton járok, jó társaságban.
És most kalandra fel! Attenzione!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése