Alacsony

Ahogyan mi hívjuk. Sokat jártunk és járunk is oda, főleg a keleti részére mivel az van kicsivel közelebb. Straténát elhagyva a Dobsinai jégbarlangtól már elénk tornyosul Kralova kopár csúcsa, és rajta az adótorony ami még akkor is ugyanolyan messze van ha már órák óta haladunk felfelé. Most ismét az egész főgerincet vesszük célba, minimál cuccal két naposra tervezett futást tervezünk. A cél Donovaly és a fíling. Az időpont október 16-17.

Lynn Hill

Lynn Hill neve szerintem elég ismerősen cseng annak aki egy kicsit is jártas az outdoor sportokban. Az 1961-ben született hölgyemény meghatározó alakja a mázósportnak, szerepel többek között az előző postban említett könyvben is. Emiatt került ide ez a video, illetve nem utolsó sorban a zene ami a film alatt szól, befolyásolt.

Könyvespolc

Erről a könyvről Balla mesélt először és már akkor elhatároztam, hogy megszerzem azt, hogy elolvashassam. A netet böngészve illetve a kiadónál is utánajárva szembesültem azzal, hogy nem lehet csak antikvár példányt kapni belőle. Nem jelentett ez problémát és nem sokkal később a kezembe foghattam végre. Véleményem szerint hiteles képet fest a hegymászásról, annak válfajairól, betekintést nyújt a hírek által általában közölt dolgok mögé is. Nem véletlen hiszen a szerző maga is mászó. Ajánlom e könyvet azoknak akik érdekes és izgalmas történetekre vágynak... Egyenesen a hegyekből. Végül egy kis "tartalomjegyzék" nagy nevekkel, hogy miért is érdemes nem csak belelapozni hanem végig is olvasni.

"Huszonhét történet a hegymászás izgalmas, meglepően sokszínű, de ellentmondásoktól és gyarló emberi tulajdonságok megnyilvánulásától sem mentes világából. A fanyar angolszász humorban bővelkedő írások korábban az Outside és a Climbing magazinok hasábjain jelentek meg, mellyel Child azonnal hírnevet szerzett magának, mint a világszínvonalú mászó, aki irodalmi színvonalon ír. Amennyiben túljutunk az első fejezet garantáltan gyomorfelforgató történetein - amelyben Child szemléletesen ecseteli azt, miként süllyednek a hegymászók egy neándervölgyi ősember szintjére a többhetes expedíciók során -, akkor többek között olvashatunk sport- és sziklamászásról, nagyfalmászásról, magashegyi mászásról, a bivakolás tíz alaptörvényéről, Lynn Hill megpróbáltatásairól Kirgizisztán hegyei közt, a Yosemite-völgy híres és hírhedt alakjairól, Alison Hargreaves halálának körülményeiről a K2-n, Lydia Bradey szólómászásáról az Everesten, valamint a szlovén Tomo Cesen állítólagos szólómászásáról a Lhoce déli falán..."

Itt van a tél, itt van újra.

Nagyon hirtelen lett vége a nyárnak. Volt e nyár egyáltalán? Itt is van a Peak Performance új téli kollekciója, egy kisfilmen bemutatva a fő irányvonalat. Divatot diktálnak az outdoor területen. Remélem itt is lesz annyi hó majd a télen mint ebben a múviban, hogy hasonlóan élvezhessük a lecsúszások örömeit.

Spirit of freedom

Ez a sokadik Tátrai futásunknak ígérkezett, pedig bringázásnak indult. Robi lemondta munka miatt a tervezett hétvégi kiruccanást ezért futó cipőt ragadtunk, hogy ismét átszeljük egyik kedvenc hegységünket, persze csak keresztbe. Szabi a következő hétvégén megrendezett CCC-re pihent, ezért csak egy kis körre csatlakozott hozzánk illetve sofőr szerepet vállalt. Így hárman vágtunk neki a tervezett Ótátrafüred - Lysa Polana útvonalnak, útba ejtve a Szilézia házat,a Lengyel-nyerget és a Kis Viszóka csúcsot. Az idő remek volt, a Sziléziai háznál egy futóversenybe is belecsöppentünk, és a Lengyel nyeregnél tömeg volt. A végén pedig ott volt a soha véget nem érő dózer... Öt óra futás, néhány sör és kofola elfogyasztása után ismét egyetértettünk abban, hogy ide még sokat fogunk visszajárni.

Montrail Wildwood teszt?

Nem teszteltem. Használtam. Kicsivel több mint 1400, terepen futott km után fáradt el végleg. Ennek a távnak a nagy részét valóban terepen (erdei talajon, dózer utakon, Magas- és Alacsony-Tátrai ösvényeken, hóban, sárban sok esetben patakban) hagytam magam mögött. Sok ismerős mondta azt, hogy túlontúl merev, kemény és nehéz cipő. Számomra talán ezért volt pont tökéletes, mivel a 81 kilómhoz ez passzolt legjobban. Alkalmi vétel volt, spontán történt a vásárlás (a Nomádban) mert nem ezt a cipőt szerettem volna. Egy pillanatra sem bántam meg a vásárlást.

Az első futás Bánkút környékén történt, elég kellemetlen időben, egy párás, ködös eső utáni délutánon. Gondoltam beavatásnak pont jó lesz. Másfél óra futás után megannyi szikla és kő között ugrándozva, keresztben letudva Ablakos kő völgyet, megjárva Bálványt, érkeztünk vissza az autóhoz. A cipő mindvégig stabilan tartott, nem csúszott különösebben a vizes sziklákon sem. A sarat kifejezetten kedvelte. Sajnálatos módon az egyik reggeli futásomon aztán kitörtem benne a bokám... ami a fáradtság és a dekoncentráltság számlájára volt írható. Így le kellett mondanom a Tortúráról (sebaj, majd idén pótolom). A téli időszakban sokat sikerült hóban futni. Ebben a közegben ez a cipő szerintem tökéletes, egyetlen hibája, hogy nagyon hamar elázik ha friss hóban fut benne az ember. A legtöbbet a Tátrai kalandozásaink során szenvedte el a cipő a köves terepen, ahol is az éles sziklák nem csak a talpát, hanem a cipő felső részét is össze-vissza vágták. Egy szó mint száz, a cipő véleményem szerint igen stabil, strapabíró, bár kicsit kemény, de a magas hegyekben meghálálja mivel a kövek sem szúrnak át a talpán még 4-5 óra futás után sem.