2010. november 25., csütörtök

Négyharminc ismét

Amikor futások közben szóba jön a négyharmincas futás, sokan lehetetlennek tartják, hogy ilyen korai, hajnali időpontban induljanak el futni. Azt gondolom egyedül engem sem motiválna a gondolat, hogy a hajnali sötétben, most már mínuszban fussak. Viszont ha adott egy jó csapat akkor nem okoz problémát a felkelés, hogy egy kellemes kora reggeli kocogásban legyen részem. Mivel már két csütörtök is kimaradt így nagy elánnal keltem ki reggel az ágyból, hogy midőn majd magunk mögött hagyjuk a tervezett kört, jóízűen kortyolhassam a mentateát. Bár a tea elmaradt ma reggel, mégis egy kellemes karikát kanyarítottunk a fagyos erdőben. Futás közben dűlőre jutottunk a kitalált logó és póló ügyében is. Ha már négyharmincas klub, legyen logó, póló. Az odaítélés sorsáról az "öreg rókák" döntenek. :)



2010. november 23., kedd

Pengeélen táncolva

A beszállás.
Első alkalommal egy futás kezdéseként, de hívjuk inkább bemelegítésnek, indultunk neki Tomcával. A Vesszős-völgy felé induló út kezdeténél található alagút feletti penge szerű sziklanyúlványt már korábban is érdeklődéssel figyeltük és egy alkalommal a"miért ne?" kérdés után már kapaszkodtunk is felfelé a sziklákon. Ezeket az emlékeket ébresztette bennem az a kisebb túra amit pár héttel ezelőtt tettünk Hajnival, ami miatt ezt a bejegyzést írom. Amikor megemlítettem neki, hogy itt már mentünk fel, rögtön rácsapott a dologra és miután felértünk rajta, azonnal jött a kérdés, "csak ennyi?". Elsődlegesen szeretném megemlíteni, hogy ez nem turistaút, nincs jelzés és egyáltalán nem a nagyközönség számára írom a soraim, hanem azoknak akik szeretnének egy kicsit többet látni, érezni a természetből. A legnehezebb része talán a beszállás és az alagút feletti rész leküzdése. Az egész gerincnek via ferrata jellege van persze biztosítás lehetősége nélkül, de úgy vélem simán teljesíthető mindazok számára akik jártasak a hegyekben. Ha a délelőtti órákat választjuk a megmászásra akkor végig napsütésben lehet részünk ami még a csípősebb őszben is vetkőzésre készteti a turistát. Innen továbbhaladva a bal oldali rész szinte végig vízszintes illetve alánk nyúlik vissza a fal töve szóval érdemes a jobb oldal felé keresni a lehetőségeket a feljebb jutásra. 

A gerincen.
Időnként megállva a kilátás egyre szebb, érdekesebb. Láthatóvá válik a Palota szálló jellegzetes zöld tornya, a régi rakodótól induló sétány, lombhullás után a Fehérkőlápára vezető turistaút és nem utolsósorban Lillafüred felső része végig a Hollóstető felé vezető völgyben. 
A gerinc végén még vár ránk egy kis küzdés a fák és a gördülő kövek között, amikre ügyelnünk kell, hogy ne rúgjuk le őket. Kicsit jobbra tartva kiérünk egy csodás tisztásra ami egyébként Fehérkőről tisztán kivehető. Innen gyönyörűen látszik a hatalmas fehér sziklatábla oldala, amin ha szerencsénk van talán még mászókat is láthatunk. Itt gyakorlatilag már a tetőn vagyunk, innen a fák között már elérjül a Vesszős tetejét a Szentisván-lápa tetején található adótoronnyal összekötő utat.

A kilátás jobbra.
Választhatunk több variációból is, hogyan folytassuk az útunkat de én ajánlom az adót útbaejtve az onnan induló apró gerincen a leereszkedést, mert a végén ismét csodás kilátás tárul elénk. Innen most Hámoron és a Miskolc felé nyúló egész völgyön pihentethetjük szemeinket. Nincs más hátra mint leballagni a Jávorkúti útra és még egy nem jelzett úton útba ejteni az Eszperantó-forrást. A forrástól pont a Hámori tó partján végigfutó ösvény közepére érünk ahonnan pár perc alatt visszasétálhatunk Lillafüredre. Nagyjából ennyi lenne a túra, bár én inkább egy kisebb sétának mondanám. Döntsön mindenki saját belátása szerint. :)


2010. november 15., hétfő

Hétvége

Ezen a hétvégén csak egy rövid körre futotta, azaz csak egy kisebb kört futottunk Tomcával. Az idő is remek volt így hát magamhoz vettem a fényképezőgépet és egy pár fotó és mozgókép erejéig használtam is. A video minősége persze nem az igazi de talán segít abban, hogy betekintést nyútson az élményszámba menő futásainkba. Az órámat nem indítottam el, így csak az útvonalat tudom papírra vetni: Garadna - Mókus gerinc - Hetemér - Szentlélek - Köpüs - Aranylépcső - Garadna.

2010. november 8., hétfő

Gördülő kövek

A cím egy lefelében született. Kemesnyéről direktben le Ámor forrás felé. Meredek volt és valóban gördültek a kövek, fák, mi pedig alkalomadtán gyakoroltunk a sí és snowboard szezonra... futócipőben. Az Északi-Bükk völgyeit egyébként is előszeretettel szeljük keresztbe. Most Ómassán parkoltunk le a már igazán őszi szürkeségben. Bár nem volt hideg de a néha lengedező szellő hamar futásra késztetett minket. Szentlélek felé Tehén street-et teljesen elintézték a nagy esők. Gyakorlatilag egy mini Grand-kanyon húzódik majdnem a Jubileumi forrásig. Itt találkoztunk néhány turistával akik kényelmesen lépkedtek már lefelé. Könnyedén, jólesően haladtunk felfelé és Szentléleket elhagyva máris Mária-forrásnál  találtuk magunkat. A sárga jelzésen lefelé a favágások nyomán szinte szlovák hangulatban teltek a kilométerek. A Mályinkába tartó utat másodszor keresztezve a sárga háromszögön indultunk felfelé Kemesnyére ahonnan még ebben a kissé szürke őszi időben is csodálatos kilátás nyílt a Bükk északi köveire (Látó-kő, Örvéy-kő, Buzgó-kő). Innen a már bevezetőben említett lábdownhill következett, mintegy 300 m szintet vesztve értünk a völgy aljába, ahol a cipőinket ürítvén tovább libbentünk fel az Odvas-kői barlangszálláshoz. Az egyre szürkébb időben kezdtük meg az imént elvesztett szint egalizálását, és a piros háromszöget is érintve értünk a Csondró felől érkező völgyben Mária-forráshoz ismét. Hogy kis körünk nehogy unalomba fulladjon most útba ejtettük Látó-követ, illetve az öreg fát, amely mellett elhaladva igen komor felhőket láttunk gyülekezni az égen. Szentlélek ismét csak epizód szerepet kapott, majd Szuszogót útba ejtve hamar leértünk Ómassára, hogy Tomca hagyományosan lájtos szörpjének a fenekére nézzünk. Élményfutásra sikeredett ez is mint a többi. Az adatok elvesztek :) így csak annyit tudok megosztani a közönséggel, hogy 1:45 lett a vége. A többi már csak puszta feltételezés lenne...

2010. november 4., csütörtök

Patagonia Trail cipő(k)

Egyre több outdoor cég kapcsolódik be a terepfutó-cipő gyártásba. Egyre nagyobb piaca lesz ennek a sportnak. Viszont, hogy milyenek ezek a cipők azt majd a futótársadalom eldönti. A Patagonia oldalát böngészve leltem rá erre a cipőre amit a kevés hozzászólásban méltatnak ugyan mert könnyű, stabil és kényelmes cipő viszont a tartóssága egyáltalán nem meggyőző. Hogy a Patagonia által favorizált Krissy Moehl nem ilyenben fut, azt hiszem beszédes. Bár valószínű, hogy a Vasque egyelőre jobb cipő...

Mentatea

Ismét felébredtem az óra csörgése előtt. Három óra negyvenhat perc. Már a tea miatt is megéri, gondoltam. Egyébként pedig a végén már világos lesz, sőt talán még a napot is láthatjuk felkelni. Zoli kiadta az utasítást, hogy két órát tervezzek és legyen benne szint is. Mivel tegnap esett az eső, gondoltam, hogy egy csöppet lazábbra veszem. Kifejezetten meleg fogadott minket a Fenyőgyöngyénél, ahonnan a panorámáig még az aszfalt úton melegítettünk. Az első komolyabb felfelé után szinte jól esett a lengedező szél a tornyoknál. A Virágos-nyeregig a kéken óvatosan lépdeltünk a vizes kövek és gyökerek között, ahonnan a hegy oldalában legurultunk a Határ-nyeregbe. Meg is kaptam a magamét, mondván, hogy    ez így kevés lesz, ha már a szinteket nézzük. :) Azért a végébe még sikerült még két kellemesebb emelkedőt csempésznem a köz legnagyobb megelégedésére. Az Árpád kilátónál még Attila kreált néhány fotót a reggeli fényekről, majd végül mintegy levezetésképpen lekocogtunk a kiinduló pontunkig. Az erdő még mindig színes szőnyegeket terített a lábunk alá. Szerintem ismét jót futottunk, jó kis társaságban hagyhatom magam mögött a korai kilométereket. Köszönöm.

Néhány számadat...
14,9 km; 600 m szint; 1:53:38

2010. november 2., kedd

Kráľova hoľa

Oly sokszor jártunk már az Alacsony-Tátra legkeletibb csúcsán, hogy megérdemel egy hosszabb hangvételű bekezdést. Egyik kedvenc célpontunk, legyen az túra, bringa, sí vagy snowboard, illetve az utóbbi időben több alkalommal futás. A csúcson található televízió-adót, ami már messziről látszik, 1960-ban építették, melynek épületében a Hegyi Mentőszolgálat állomása is megtalálható. Szóval van egy melegedő ami nagyon hasznosnak bizonyult eddig mindig mikor az időjárás nem fogadott minket a kegyeibe. Az északról érkező szeleknek először ez az orom, vonulat állja útját ami garantálja az állandó hideg szelet ami még nyáron is kellemetlen pillanatokat tud okozni. Az évi átlaghőmérséklet a helyiek szerint –6 fok, illetve többször hullott már jégeső vagy egy kis hó a júliusi hónapokban is. Összegezve tehát, ahogyan mi mondjuk, Kralova "kemény" mindig minden évszakban.

Az első találkozásom a heggyel 1999 október 23-án volt. Egy könnyed túrát terveztünk barátaimmal Martaluzka felől fel a csúcsra majd tovább a gerincen Andrejcovára, ahol a menedékházba töltött éjszaka után indultunk volna le Pohorelába. Azon a napon futamodtam meg az időjárás viszontagságai elől életemben először és mindeddig utóljára. Amikor kiszálltunk az autóból szemerkélő eső fogadott minket a Horsky hotel parkolójában nem messze Vernár vasútállomástól. Mit sem törődve az őszi hideg cseppekkel, indultunk neki a leküzdendő mintegy 1000 m szintnek. Könnyed bemelegítést követően amit a dózer úton követtünk el hamar elértük Martaluzkát, a sziklák alját ahol már a  lecsurgó vizek jeges tömbbé fagytak össze. A négy tagú család akikkel nemsokkal ezelőtt találkoztunk megkérdezte, hogy biztosan fel akarunk e menni a csúcsra mert elég kellemetlen fent az idő ezért ők is visszafordultak. Nekünk persze eszünk ágában sem volt, sőt még kicsit nagyobb elszántsággal tekintettünk a hátralévő utunk elé. Ahogyan a sziklákon fellépdelve aztán megkaptuk az ízelítőt az ítéletidőből. A jegesre fagyott törpefenyők sem védtek semmit az északról érkező szelek ellen így a jeges áldást kaptuk az arcunkba. Ahogy elértük a turista ösvényt keresztező aszfaltot ait 2-3 cm vastag jég borított, ismét csak találkoztunk egy helyi öreggel aki makkos cipőben baktatott lefelé és felhívta a figyelmünket a várható rossz időjárásra... :) Ennél rosszabb? Amint felértünk a tetőre megkaptuk a zabolátlan szelet ami mindent elsöprő erővel próbált minket visszafordítani. Az egyik illanatban egy széllökés ledobott az útról pedig nem vagyok egy pillekönnyű alkat. Ekkor még a melegedő nem volt fent így a torony árnyékában próbáltuk magunkra húzni a száraz ruháinkat. Egyet értettünk abban, hogy innen csak lefelé vezet az utunk mert esélytelenek vagyunk ma a "heggyel" szemben. A hatalmas ködben persze még az utat is levétettük és a piros jelzésre tévedtünk ami aznap szerencsének és örömtelinek bizonyult, mert olyan szállást sikerült Telgártban találni amit azóta is emlegetünk. Aznapi szállásadóinktól megtudtam, hogy ez az időjárás bizony elég gyakori és jól döntöttünk, hogy visszavonultunk.

Egy évvel később mintegy megemlékezésképpen újra felkerestük Kralovát. A csapat új tagjainak beharangoztuk az ítéletidő és a rettentő hideg lehetőségét, persze szerencsénkre merőben máshogyan alakult a történet. Egész nap csodálatos napsütésben, időnként rövid pólóban is süttettük magunkat a gerincen, lenyűgöző kilátás mellett.
Eme tapasztalatokkal a hátam mögött egy évvel később megtörtént az első gerinctúrám is ami ugyan fájdalmasra sikeredett a végére de megerősített abban, hogy ide többször vissza fogunk térni. Az azóta eltelt időszakban nagyon sokszor és sokféle módon hódítottuk meg, többnyire szép időben. Ezen sorok alatt álljon bizonyítékul ez a pár fotó, tisztelegve egyrészt Kralovának másrészt pedig a barátokkal átélt élmények emlékének.