Pengeélen táncolva

A beszállás.

Első alkalommal egy futás kezdéseként, de hívjuk inkább bemelegítésnek, indultunk neki Tomcával. A Vesszős-völgy felé induló út kezdeténél található alagút feletti penge szerű sziklanyúlványt már korábban is érdeklődéssel figyeltük és egy alkalommal a"miért ne?" kérdés után már kapaszkodtunk is felfelé a sziklákon. Ezeket az emlékeket ébresztette bennem az a kisebb túra amit pár héttel ezelőtt tettünk Hajnival, ami miatt ezt a bejegyzést írom. Amikor megemlítettem neki, hogy itt már mentünk fel, rögtön rácsapott a dologra és miután felértünk rajta, azonnal jött a kérdés, "csak ennyi?". Elsődlegesen szeretném megemlíteni, hogy ez nem turistaút, nincs jelzés és egyáltalán nem a nagyközönség számára írom a soraim, hanem azoknak akik szeretnének egy kicsit többet látni, érezni a természetből. A legnehezebb része talán a beszállás és az alagút feletti rész leküzdése. Az egész gerincnek via ferrata jellege van persze biztosítás lehetősége nélkül, de úgy vélem simán teljesíthető mindazok számára akik jártasak a hegyekben. Ha a délelőtti órákat választjuk a megmászásra akkor végig napsütésben lehet részünk ami még a csípősebb őszben is vetkőzésre készteti a turistát. Innen továbbhaladva a bal oldali rész szinte végig vízszintes illetve alánk nyúlik vissza a fal töve szóval érdemes a jobb oldal felé keresni a lehetőségeket a feljebb jutásra. 

A gerincen.

Időnként megállva a kilátás egyre szebb, érdekesebb. Láthatóvá válik a Palota szálló jellegzetes zöld tornya, a régi rakodótól induló sétány, lombhullás után a Fehérkőlápára vezető turistaút és nem utolsósorban Lillafüred felső része végig a Hollóstető felé vezető völgyben. 

A gerinc végén még vár ránk egy kis küzdés a fák és a gördülő kövek között, amikre ügyelnünk kell, hogy ne rúgjuk le őket. Kicsit jobbra tartva kiérünk egy csodás tisztásra ami egyébként Fehérkőről tisztán kivehető. Innen gyönyörűen látszik a hatalmas fehér sziklatábla oldala, amin ha szerencsénk van talán még mászókat is láthatunk. Itt gyakorlatilag már a tetőn vagyunk, innen a fák között már elérjül a Vesszős tetejét a Szentisván-lápa tetején található adótoronnyal összekötő utat.

A kilátás jobbra.

Választhatunk több variációból is, hogyan folytassuk az útunkat de én ajánlom az adót útbaejtve az onnan induló apró gerincen a leereszkedést, mert a végén ismét csodás kilátás tárul elénk. Innen most Hámoron és a Miskolc felé nyúló egész völgyön pihentethetjük szemeinket. Nincs más hátra mint leballagni a Jávorkúti útra és még egy nem jelzett úton útba ejteni az Eszperantó-forrást. A forrástól pont a Hámori tó partján végigfutó ösvény közepére érünk ahonnan pár perc alatt visszasétálhatunk Lillafüredre. Nagyjából ennyi lenne a túra, bár én inkább egy kisebb sétának mondanám. Döntsön mindenki saját belátása szerint. :)