Téli Zemplén

A hétvégét Göncön töltöttük, ezért vasárnapra terveztem egy hosszabb futást a Zemplén bércei között. Mivel szombaton gyönyörű napsütés volt egész nap, reménykedtem benne, hogy a másnap is hasonlóan alakul majd. Reggel persze ködbe borult a táj és -9-et mutatott a hőmérő higanyszála. Telkibányán amint kiszálltam az autóból rögvest útnak indultam és pár száz méter után már a fák között kapkodtam a lábaimat a szűz hóban. Nem kegyelmezett a felfelé, jócskán emelkedtem, de megérte mert hamarosan ragyogó napsütésben rúghattam a szikrázó havat. A zöld jelzést követve hamar a Hatvanas nyeregbe értem ami után a turistajelzések hiánya miatt egy fél órát keringtem mire megtaláltam a következő zöld jelzést. Ez a kis szünet persze nem szegte kedvem és töretlen jókedvvel indultam tovább. Egy vadles után a jelzés balra letért a dózer útról és emelkedni kezdett. Magam mögött hagytam a Resztelt-bércre és Hemzső-bércre vezető elágazásokat és felfelé kapaszkodtam  már a Bohó-hegyre mikor egy fenyőfákkal övezett ösvényen két szarvara lettem figyelmes. Megálltam kicsit de észrevettek és ahogy tovább indultam menekülőre fogták. Még jó kétszáz méteren keresztül ügettek komótosan előttem, mintha tisztában lennének azzal, hogy nem jelentek rájuk veszélyt. Nem sokkal később hatodmagukkal kiegészülve soroltak keresztül az úton, hogy eltűnjenek végleg a fenyők között. Innen kék jelzésig szinte végig lefelé futottam, néhol keresve a jelzéseket. Regéc előtt összeszűkült a völgy és a patak szorgalmasan dolgozott a hó alatt, így néhány helyen sikerült beszakadnom. Ezeket az aapró kellemetlenségeket feledtette velem a látvány amit a Regéci vár nyújtott amikor kiértem a fák közül. A faluban a piros jelzésen jobbra indultam tovább felfelé. Az utolsó háznál egy fiatal muflon legelészett békésen míg meg nem zavartam. A nap melegen sütött, feledtetve a korábbi csípős hideget. Itt már a turisták lábnyomait is követve kapaszkodtam fel a Nagy Szár-kő melletti nyeregbe ahonnan egy erdészeti dózeren kényelmes tempóban elértem a Fehérkúti vadászházat. Kortyoltam egyet a forrásból és megindultam lefelé Hejce irányába, ahol már vártak Hajniék, hogy a nagyijánál egy jó meleg teát és almás sütit elfogyasztva zárjam kerekre a jól sikerült kocogásom. Elfáradtam.

Hétvégi pillanatok

Szombat reggel nyolckor a Majális parkaban majd' húsz ember toporgott a fagyos időben, hogy nekivágjanak a hétvégi körnek. Hamar két csapatra szakadtunk, Csabika vezetésével és sztorizgatásai közepette hamar Fehérkőn voltunk ahonnan a bobpálya meredekén keresztül máris Lillafüreden találtuk magunkat. Innen egy lendületes tempóval máris az autóknál állítottam le az órámat. Olyan gyorsan eltelt a kicsivel több mint másfél óra mint amilyen keveset írtam róla :)

Másnap Tomcával és Ballával indultunk Helyiipartól egy csepp sík dózer bemelegítést követően fel Aranylépcsőn. A Népek Tavasza TT mindig érinti ezt a völgyet, és meg kell mondjam nem szokott pihentetni. Most is meg kellett küzdenünk vele mire felértünk a bánkúti útig. Itt egy balos után már ereszkedtünk is Búzgó-kő felé. A hatalmas erdőirtás eredményeképpen elkeveredtünk Mária felé is majd vissza Őrvény-kőre amit alulról másztunk meg. Miután a nap eltűnt a felhők mögött, egyre hidegebb lett így nem töltöttünk sok időt a bámészkodással, hanem Válint-kereszt felé vettük az irányt. Csókás előtt, jobbra kanyarodtunk a fák közé, hogy a futás szinte minden pillanatát az aszfaltnélküliség határozza meg. :) Egyébként is vasárnap volt... A végén Tomca szokásos teája csak hab volt a tortán, nem beszélve a rétesről illetve a forró csokiról amit Imiéknél fogyasztottunk megérdemelten.

Aranylépcső

Helyiipari forrás felett

Térkép

Reggel miközben a hírek között böngésztem, ráakadtam egy oldalra ami gyakorlatilag egy online szlovák turistatérkép. Az összes turistaút jellve van, jól nagyítható, akár műholdkép is választható. Útvonalterv is megadható a jobb oldalon elhelyezett keresőmezőben. Tájegységekre bontva, a kezdeti és a végpont megadásával plusz egy közbelső elhelyezésével tervezhető a kiszemelt túra. Táv, szintemelkedés illetve csökkenés és a kijelölt útvonal teljesítésének becsült ideje. Egyszóval, remek. Jó lenne ha Magyarországról is készülne hasonló. A térképet itt találjátok. Remélem sok hasznát veszitek az elkövetkezendőkben.

Este

Felbuzdulva a nevezésen illetve, hogy a héten még nem futottam, gyorsan futócipőt rántottam és a Majparkban találtam magam. Mivel reggelre esett egy kevés hó, úgy gondoltam, hogy ezt kihasználva beveszem magam az erdőbe és el is indultam a Forrás-völgy felé. Elhagyva a Kecskelyuk barlangot, balra felkanyarodtam egy erdészeti dózerra amit Izom útjának hívunk. Naívan azt hittem, hogy a hó teljesen futhatóvá varázsolta az amúgy sáros utakat. Nagyot tévedtem. Az erdészeti gépek rettentően szétbombázták az utat, és ennek a kárát tegnap este én láttam. Több alkalommal bokáig merültem a havas-sáros mocsárban. Megváltásként érkezett Lencsés teteje ahonnan Lillafüredre csapattam le, vállalva ezzel az aszfalton való futás nemszeretem érzését. Belehúztam és hamar visszaértem a Majális-parkba az autóhoz. A kezdeti sarazástól eltekintve remek kör volt, kicsivel kevesebb mint egy óra alatt. Egészségünkre!

Terv(ek)

Kedvcsináló a Mátrához

Beneveztem végre a Mátrabérc Trailre. Itt az ideje kicsit többet felhúzni a futócipőt és látogatni a Bükk meredek emelkedőit. Úgy érzem egyre jobban megy a futás, bár az év eleje illetve az időjárás kicsit döcögősebbé teszi őket. A melegebb napok utáni hóolvadás sok helyen sártengerré változtatta az erdőt, az utak némelyike futhatatlan. Szerencsére nincs hiány a választási lehetőségekből. Napot is csak a hétvégi szombati és vasárnapi kocogások alkalmával láttam, ami aztán igen jótékonyan hatott. Szóval a terv első lépése - jobban mondva második, mivel az első lépés a repülőjegyek megvétele volt az áprilisi toszkániai futásunkra - sikeresen elvégezve. Lassan összeáll a kép, ami az évet illeti futásilag. Még kérdése a négy szlovák megmérettetés időpontja, amire igen szeretnénk Tomcával és Ballával egyetemben kilátogatni északi szomszédaink hegyei közé. Jó programok ígérkeznek erre az évre, remélem minden belefér amit elterveztem. Erőizmoláz! :)

Vasárnapi

A szomorkás időre való tekintettel hamar Garadnán találtuk magunkat tegnap délután Tomcával és Ballával, hogy csapassunk egy kört  az olvadó hóban. Sajnálatunkra még Garadnán is sűrű köd borított mindent ezért hamar nekilódultunk felfelé a sárga kereszten. Nemsokára jobbra letértünk egy erdészti dózerra, hogy végül Köpüs-kő alá másszunk fel. Innen felfelé már sikerrel kiértünk a nyomasztó ködből és ugyanazzal a lendülettel máris Örvény-kő felé szedtük a lábainkat.  Itt gyorsan megjegyzem, hogy az új cipőm  prímán muzsikált. Kellemes már szinte meleg volt fent a völgyben érzett nyirkos hideghez képest. Észak felé kitekintve csupán Kemesnye, Dédes és Odvas-kő teteje látszott. Hamar elértük Mária-forrást, ahol Tomca frissített egy csipetnyit. Néhol még az ég kékje is derengett de nem nagyon bíztunk a napsütésben aznap. Aztán, hogy kegy icsit még izgalmasabbá tegyük a kört úttalan utatkat keresve kapaszkodtunk fel Csikorgó-gerincre. A gerincen való futás egy élmény mindig, és ez most ebben a téli kissé saras, havas időben sem volt másképp. Ilyenkor az ember szinte kifutna a világból. Kis Látó-kő mellet elhalava csak érintettük a szinte kopárnak mondható nagy sziklát amit egykoron fák tömege rejtett a szemek elől. Szentléleket elhagyva, Hetemér felé máris szóba jött a mindannyiunkat lázban tartó tavaszi toszkánai futásunk. Életre is hívtuk a Fapados futások elnevezésű sorozatot remélve, hogy az elkövetkezendő években több hasonlóban is lesz részünk. Elméleteket és terveket szőve szinte pillanatok alatt a dzsuvában találtuk magunkat ismét és már csippant is az óra: 1:28. Épp elég volt egy jó ebéd előtt amivel várt Hajni otthon. Szóval rizottó. Szabi egyik korábbi futásunk vagy talán túra alkalmával beavatott a jó rizottó főzés alapjaiba. Szóval szombaton nem haboztam és elkértem Tőle a receptet, és vasárnap teszteltük is otthon legnagyobb megelégedésünkre. Úgy gondolom, hogy ezt meg kell osztanom mindenkivel, ha egy jól sikerült futás után igazán kellemes kulináris élvezete vágyik... Jó étvágyat!

Az utolsók és az első

Az év végi mozgolódásokra szorítkoznék. Hosszú volt a 2010-es esztendő, sok szép emlékű futással. Kicsivel több mint kétezer kilométert tapostam a cipőkbe ami nem tűnhet soknak viszont kalandos körök voltak. Az év vége persze miről másról szólt mint az evésről és a családi programokról. Persze sikerült közéjük jó pár karikát bepréselni. Mivel a huszonnegyedikei futásunkat meghiúsította az időjárás (szakadt az eső) ezért másnap a Zemplénben húztam futócipőt, hogy pótoljam az elhanyagolt kilométerket, illetve kicsit kerimbókázzak az ország ezen részén. Mivel ismeretlen még számomra az a vidék, térkép nélkül így csupán egy már nyáron futott utat ismételtem újra. Hejce és Gönc között érintve többek között a Fehér kúti th.-t, a Borsó hegyet illetve Vörös-kőt az Amadé várromot és a Potács ház melletti kolostorromot is. Az időjárás kegyes volt aznap reggel és kellemes már már tavaszi 7 fokot varázsolt a környékre. Komótosan indultam neki az emelkedőnek és egy húsz perc után már a közkedvelt siklamászóhely felé igyekeztem magam mögött hagyva a turistaházat. Kihalt volt az erő teljesen bár Vörös kőnél muflonok gyönyörködtek a kilátásban, számszerint négyen, majd viharos gyorsasággal tűntek el a szemem elől a fák között. A Borsó hegyet kerülve csodálatos réten majd fenyők között vitt tovább az utam majd egy igazi száguldós egynyomos ösvényt abszolváltam, élvezve az erő nyugalmát. A szokatlanul kellemes időnek is meglett a böjtje a hatalmas sár és víz személyében, mivel a lefelékben sikerült korcsolyáznom jó pár alkalommal. A kolostorrom után már csak felkapaszkodtam az utolsó dombocskára ahonnan már látszott Gönc. Itt még megküzdöttem a szántóföldek esőáztatta mély talajával és máris a célnál találtam magam a bejglik és egyéb finomságok között. 1:50 lett a vége. Felavattam az új küllőmet ami egy pillanat alatt átázik és sárban oldalra csúszik kissé viszont kényelmes viselet és jól csimpaszkodik. 

Persze estére megjött a hideg és vele együtt másnap a hó is. Huszonhetedikén már reggel indultunk is Tomcával hogy a frissen hullott hóban egy régen járt utat elevenítsünk fel. A Majparkból kocogtunk a kis lőtér felé majd a hetedik út felé egészen Ortás-tetőig. Innen Nagy-Galya felé vettük az irány de nem mentünk fel a tetőre, mert balra egy régen nem hasznát erdészeti úton oldalaztunk a friss hóban, hogy végül keresztezzük a Kis-Galyáról érkező zöld jelzést. Egy órás reggeli karika volt a csípős hidegben.

Emlékezetesre sikerült még egy esti futásunk, amikor is -8 fokot mutatott a hőmérő higyanyszála és a hó is rákezdett rendesen. Csókás kört tettünk a Majparkból Tomcával és Lóbival fejlámpákkal felszerelkezve. Végig élvezhettük a kitűnő havat, meglepetésemre nem találtunk szűz területet már ami a kirándulókat dícséri. Hosszabbra nyúlt a körünk az átlagosnál de így is jót futottunk. Még aznap este megbeszéltem Ballával az év utolsó napjára egy laza kocogást, amit aztán komótosan végig beszélgetve tudtunk magunk mögött.

Ezzel a két fotóval kívánok minden kedves látogatónak nyugodt és futásokban gazdag új évet kívánni. A képek az év első futásán készültek Fehérkőn. :)