A századik az utolsó

Nekem az utolsó kora reggeli köröm volt a mai. Vágom a centit, és az már a végét járja. A hideg hajnali levegőben szép nagy hópelyhek szállingóztak csendesen. Mint mindig, most is kihaltak az utcák, csendes a környék. A parkolóban sincs még senki, kisvártatva befut Zoli és Attila és hamar nekilódulunk a felfelének. A fejlámpa fénye szinte kétszer olyan erősen szórja fényét a havas tájon. A leggyakrabban futott ösvényeket választujk most is, szerencsére nem jegesek illetve a kevéske friss hó jól futhatóvá teszi őket. Negyed hét körül kell visszaérnünk mert Tamás a "délutános" kolléga csak a pólókért jön fel és nem szeretnénk megváratni. Mivel még van egy fél óránk a találkozóig, így útba ejtjük a Virágos nyerget is, ahonnan egy léptékkel magasabb iramban robogunk végig panoráma úton és érünk ki az aszfaltra. Innen már csak legurulunk vissza a parkolóba, hogy a jól megérdemelt forró teánkat kortyolhassuk. Munkába jövet az égre lassan felkúszó napkorong ugyanazt a színt mintázta mint a pólókon. Szép volt.

Nem jutott sok ezekből a korai futásokból. Viszont mind egy szálig jó hangulatban teltek, számomra értékes embereket ismertem itt meg, akiknek köszönöm, hogy befogadtak köreikbe. Ez volt az utolsó mert vár vissza a Bükk és a hívó szónak nem lehet ellenállni. :) Köszönöm az együtt futott kilométereket.

Télelő vagy telelő?

A Bükköt nem lehet megunni. Meg egyáltalán a természetet, a természetben való jövés menést. Mivel még nincs annyi hó, hogy akár egy sífutót, vagy sít csatoljon az ember így futva tettünk egy kört szombaton Tomcával és Ballával. Hideg volt már és a helyenként erős szél sem segített túlságosan abban, hogy hamar bemelegedjünk. A Vesszős völgyi dózer bejáratát a szél alábbhagyott és már csak a felfelével kellett megbírkózni. A hó alatt több helyen is jég hátráltatott minket amiket zergeként próbáltunk át-átugrani. Fent a Vesszőst Savóssal összekötő részen a hó egész szép takarót borított a tájra, és a futást is kényelmessé tette. Savós-völgy végig kihívás volt lefelé, mivel nem szerettünk volna kificamított bokával visszaárni az autóhoz. Szinte az egész völgyben folyik a víz ami persze jegesedik kellőképpen. A Hámori tó mellet pedig már igazi öröm volt levezetni ezt az egyórás kört. Megint élmény volt a futás ami magában foglalta a Bükk téli hangulatát, igaz csak egy vékony lepel az ami fehérre festette a tájat.

A szombati rövidke futás részemről elegendő volt a másnapi Oli féle laktátmérés előtt. Egyszer futottam már futópadon ugyan de nem volt jó és ez az érzés a mérés után sem változott bennem. Az eredményeket majd megkapom de ezektől függetlenül is tudom, hogy többet kellene futnom, ha a jövő évre gondolok és a négy szlovák humpákolásra... :) 

És elkészültek a pólók. Köszönet érte Ballának. Igen ez itt a reklám helye... :)

Hajnal

A fotó csupán illusztráció, de a HHH-n készült. 

A ma reggeli futás bár jó volt, nem éreztem azt a erőt amit az utóbbi időben. Az utóbbi két és fél hónapban visszavettem a futásokból, részben a munka miatt de erősen közrejátszott a remek időjárás illetve az ősz és tél velejárója a sötétség is. Mocsár és némi jég fogadott minket ma hajnalban a hegyen. Az évszakhoz képest nagyon meleg volt (4 fok) és köd. De csak a parkolóban és így hamar kikocogtunk belőle. A tempó nagyon beszélgetősre sikerült, viszont azt egyenletesen hoztuk. Jóleső kört abszolváltunk és a tea most is nagyon finom volt a végén. Zoli számításai szerint nagyjából a jubileumi 100. négyharmincas futás részesei lehetünk és a jövő hétre elkészülő pólók mintegy keretbe is foglalhatják a nagy eseményt.

Follow Me

Hétvégén Ballával elidőztünk ezen a videon. A hangulata remek, profi munka, felébresztette bennünk a régi időket amikor még többet tekertük a kétkerekűt mint húztunk futócipőt. S bár mindkettőnek megvan a saját varázsa azért a bringa nyújtotta szabadság, az egész napos kóborlás valahogy még mindig nagyon hiányzik.