A Bükköt nem lehet megunni. Meg egyáltalán a természetet, a természetben való jövés menést. Mivel még nincs annyi hó, hogy akár egy sífutót, vagy sít csatoljon az ember így futva tettünk egy kört szombaton Tomcával és Ballával. Hideg volt már és a helyenként erős szél sem segített túlságosan abban, hogy hamar bemelegedjünk. A Vesszős völgyi dózer bejáratát a szél alábbhagyott és már csak a felfelével kellett megbírkózni. A hó alatt több helyen is jég hátráltatott minket amiket zergeként próbáltunk át-átugrani. Fent a Vesszőst Savóssal összekötő részen a hó egész szép takarót borított a tájra, és a futást is kényelmessé tette. Savós-völgy végig kihívás volt lefelé, mivel nem szerettünk volna kificamított bokával visszaárni az autóhoz. Szinte az egész völgyben folyik a víz ami persze jegesedik kellőképpen. A Hámori tó mellet pedig már igazi öröm volt levezetni ezt az egyórás kört. Megint élmény volt a futás ami magában foglalta a Bükk téli hangulatát, igaz csak egy vékony lepel az ami fehérre festette a tájat.
A szombati rövidke futás részemről elegendő volt a másnapi
Oli féle laktátmérés előtt. Egyszer futottam már futópadon ugyan de nem volt jó és ez az érzés a mérés után sem változott bennem. Az eredményeket majd megkapom de ezektől függetlenül is tudom, hogy többet kellene futnom, ha a jövő évre gondolok és a négy szlovák humpákolásra... :)
És elkészültek a
pólók. Köszönet érte
Ballának. Igen ez itt a reklám helye... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése