2010. december 16., csütörtök

A századik az utolsó

Nekem az utolsó kora reggeli köröm volt a mai. Vágom a centit, és az már a végét járja. A hideg hajnali levegőben szép nagy hópelyhek szállingóztak csendesen. Mint mindig, most is kihaltak az utcák, csendes a környék. A parkolóban sincs még senki, kisvártatva befut Zoli és Attila és hamar nekilódulunk a felfelének. A fejlámpa fénye szinte kétszer olyan erősen szórja fényét a havas tájon. A leggyakrabban futott ösvényeket választujk most is, szerencsére nem jegesek illetve a kevéske friss hó jól futhatóvá teszi őket. Negyed hét körül kell visszaérnünk mert Tamás a "délutános" kolléga csak a pólókért jön fel és nem szeretnénk megváratni. Mivel még van egy fél óránk a találkozóig, így útba ejtjük a Virágos nyerget is, ahonnan egy léptékkel magasabb iramban robogunk végig panoráma úton és érünk ki az aszfaltra. Innen már csak legurulunk vissza a parkolóba, hogy a jól megérdemelt forró teánkat kortyolhassuk. Munkába jövet az égre lassan felkúszó napkorong ugyanazt a színt mintázta mint a pólókon. Szép volt.

Nem jutott sok ezekből a korai futásokból. Viszont mind egy szálig jó hangulatban teltek, számomra értékes embereket ismertem itt meg, akiknek köszönöm, hogy befogadtak köreikbe. Ez volt az utolsó mert vár vissza a Bükk és a hívó szónak nem lehet ellenállni. :) Köszönöm az együtt futott kilométereket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése