Mátrabérc. Az első húsz kilométeren élveztem a futást. Túltettem magam a hihetetlenül magas pulzuson, még a lefelékben sem ment le. Nem tudom mi történ, az egész hét nehezen telt. Tehát rajt. Oroszlánvárig szépen haladtam, élveztem magam körül a tájat az embereket. A ponton a két Csabinál frissítő és irány a meredek. Innen kellemes tempóban haladtunk immár Téti Gabival és 2:40-re fent voltunk Kékesen. Töltöttem a kulacsra, ettem egy keveset és indultam is tovább. A lefelében már éreztem, hogy valami nem kerek és próbáltam koncentrálni az előttem álló feladatokra. Galyára is együtt értünk Gabival, itt már nem esett jól a futás felfelé, a jeladót is levettem, hogy kizárjam a magas pulzus által okozott rossz érzést. A gyönyörű tavaszi táj feledtette velem olykor a fáradságot és ilyenkor próbáltam futni. Ágasvárig volt egy holtpont amit a lefelé és a turistaháznál végzett nyújtás illetve gél orvosolt. Mátrakeresztesen már jó volt leülni pár percre. Nem volt túl őszinte a mosolyom de indulni kellett tovább. Mentünk hát fel a rettegett Muzslára és Csabinak igaza lett. Lehet itt remekül megfogni az előttünk futókat, de most a másik véglet történt. A "keresztesi Green Magma" távozott belőlem három felvonásban és pillanatokra kitűnően éreztem magam. A kilátás innen is pazar volt s a távolban látszott Kékes. A tetőn Szepi Gabi is felért ránk, így hát együtt indultunk el a cél felé. Szurdokpüspökiben már szinte "repültünk" a cél felé, és 7:39-nél csippant az óra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése