Futni egy jót. Ezzel a gondolattal álltunk oda a rajthoz Cserépfalun a 44 km-es táv rajtjához. Nem dédelgettem álmokat azzal kapcsolatban, hogy jó időt fogok menni mert a héten kisebb megfázással küzdöttem, illetve már levezetésként tekintettem az előttem álló futásra. Szepivel megbeszéltük, hogy a csodálatos őszi időben kocogunk egy jót a Bükk ezen részén. A rajt csúszott valamennyit, utána hamar ráálltunk egy kényelmes tempóra. Ódorvárhoz felfelé utolértük Ebolát és Kerekes Csabit akik a túrát futották piánóban. Vissza lerobogtunk a Hór-völgybe és nemsokára Carlosék tűntek fel mögöttünk aki a hatvanas távon robogtak el mellettünk. Felkapaszkodtunk a Bányahegyi parkolóhoz majd a Török út felé, ahol egy kutyus szegődött mellénk és kísért minket egészen Imó-kőig. A Karthauzi kolostorig szinte végig lenyűgöző kilátásban volt részünk, élveztük is a futást. A második Ódorvári kaptató könnyedebben ment mint az első, itt elszakadtam Szepitől a felfelében, de a sors és a ponton lévők lustasága úgy hozta, hogy együtt érjünk célba. Egy 10-15 perces elkavarás után a Nyomó-hegy aljában értem utol és innen egy átrakott szalagnak hála egy szántást keresztezve értünk a célba 4:54-es idővel. A cél az öt órán belüli beérésvolt amit sikerült teljesíteni.
Jó futás volt, ahogyan azt elterveztem. Tanulságok persze itt is voltak a jövőre nézve, sokat kell még tapasztalni ahhoz, hogy megfelelően működjenek az előre eltervezett dolgok. Most jön egy kis szlovák tekergés, majd a Tortúra mintegy az év lezárásaként.
Elfogult vagyok ha a Bükkről van szó. Gyönyörű őszi erdő fogadott minket végig, a pálya ugyan ismeretlen volt de a helyek már ismerősek így az itiner megfelelő volt a számomra. Az ismeretlen részen természetesen már volt gubanc, de nem bántam mert a természet mint mindig, kárpótolt mindenért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése