2011. január 31., hétfő

Téli Zemplén

A hétvégét Göncön töltöttük, ezért vasárnapra terveztem egy hosszabb futást a Zemplén bércei között. Mivel szombaton gyönyörű napsütés volt egész nap, reménykedtem benne, hogy a másnap is hasonlóan alakul majd. Reggel persze ködbe borult a táj és -9-et mutatott a hőmérő higanyszála. Telkibányán amint kiszálltam az autóból rögvest útnak indultam és pár száz méter után már a fák között kapkodtam a lábaimat a szűz hóban. Nem kegyelmezett a felfelé, jócskán emelkedtem, de megérte mert hamarosan ragyogó napsütésben rúghattam a szikrázó havat. A zöld jelzést követve hamar a Hatvanas nyeregbe értem ami után a turistajelzések hiánya miatt egy fél órát keringtem mire megtaláltam a következő zöld jelzést. Ez a kis szünet persze nem szegte kedvem és töretlen jókedvvel indultam tovább. Egy vadles után a jelzés balra letért a dózer útról és emelkedni kezdett. Magam mögött hagytam a Resztelt-bércre és Hemzső-bércre vezető elágazásokat és felfelé kapaszkodtam  már a Bohó-hegyre mikor egy fenyőfákkal övezett ösvényen két szarvara lettem figyelmes. Megálltam kicsit de észrevettek és ahogy tovább indultam menekülőre fogták. Még jó kétszáz méteren keresztül ügettek komótosan előttem, mintha tisztában lennének azzal, hogy nem jelentek rájuk veszélyt. Nem sokkal később hatodmagukkal kiegészülve soroltak keresztül az úton, hogy eltűnjenek végleg a fenyők között. Innen kék jelzésig szinte végig lefelé futottam, néhol keresve a jelzéseket. Regéc előtt összeszűkült a völgy és a patak szorgalmasan dolgozott a hó alatt, így néhány helyen sikerült beszakadnom. Ezeket az aapró kellemetlenségeket feledtette velem a látvány amit a Regéci vár nyújtott amikor kiértem a fák közül. A faluban a piros jelzésen jobbra indultam tovább felfelé. Az utolsó háznál egy fiatal muflon legelészett békésen míg meg nem zavartam. A nap melegen sütött, feledtetve a korábbi csípős hideget. Itt már a turisták lábnyomait is követve kapaszkodtam fel a Nagy Szár-kő melletti nyeregbe ahonnan egy erdészeti dózeren kényelmes tempóban elértem a Fehérkúti vadászházat. Kortyoltam egyet a forrásból és megindultam lefelé Hejce irányába, ahol már vártak Hajniék, hogy a nagyijánál egy jó meleg teát és almás sütit elfogyasztva zárjam kerekre a jól sikerült kocogásom. Elfáradtam.

1 megjegyzés: