2011. február 12., szombat

Barcika

Verőfényes napsütés fogadott minket reggel Barcikán mikor megérkeztünk a TT rajtjába. Nevezés után indultunk neki négyen a 25-ös távnak amiből sikeresen 35-öt kreáltunk. Szabi és Tomca lassabb tempót tervezett, így hamar ketten haladtunk az első pont felé Lóbival. Az EP után Nagybarca felé gurultunk és elértük az első igazán saras szakaszt, a cipőink hamar elérték a saras gömb formát. Bánhorvátiba hamar beértünk, jó tempóban. Itt követtük el a hibát ami a plusz kilométereket eredményezte. A templomnál láttuk Carlosékat befordulni a K+-on így az EP után a nyomukba eredtünk, vesztünkre. Nemsokára megjelent mögöttünk Csabika aki gőzmozdonyként haladt el mellettünk. Hamar eltűnt egy kanyar után ahol feltűnt, hogy nem egyezik az itiner az úttal. Hátraarc, vissza az EP-ig és irány a helyes út. Az időjárás nekünk kedvezett így nem sokat bánkódtunk a kis kitérő miatt. Egyes részeken szerencsénkre az éjjeli fagytól még kemény talajon sikerült haladnuk így megúsztunk némi sarazást amit persze kétszeresen is visszakaptunk a tardonai műút előtt. Egy pohár igazán remek menzatea és kapaszkodtunk is felfelé az Ebecki-tető felé. Innen már csak néhány hullámot kellett letudnunk és elindultunk lefelé a saras, jeges ösvényen. Rövid futás még a házak között és leállítottam az órát. 3:27 a számszerűség kedvéért. A pulzusomról nem tudok írni, nem mértem. Jólesett a futás és egyben egy próba is volt számomra, hogy megy e a tempó végig. Ment, úgy érzem és tovább is. Az időjárás végig kegyeibe fogadott minket és napsütésben teljesíthettük a túrát. A nagy sártól eltekintve remek kis futás kerekedett belőle.

1 megjegyzés:

  1. a Barcikára való kimenetel mindig különleges élmény, mivel közelebb érzem magamhoz a szeretett északi részeket. Csakhát az éles levegő kizsigerelt. Így még örültem is, hogy Szabi a kisebb tempót választva kezdett lemaradni és inkább vele tarthattam -nézve az új ültetésű fenyvest (mint ami a Nyírkő alatt is van). Annak már nem annyira, hogy ez éles fejfájással párosult nála, a kialvatlanság miatt (újabb póker?) és a fényképezőm is a kocsiban maradt. A jó napsütésben nem tudva megörökíteni a Zemplén távoli homályos szépségétés a Bánhorváti kastély fekete mókusát...
    Nekünk végül 22km lett. egy levágott, végső sáros emelkedőt elkerülendő, vissza a Szabó suzuki szalon mellé kanyarodtunk a sárgán. Bigáéknak, Lóbival meg 35, mert ők meg "hozzáadósat" tévedtek el, gallyra elfáradva és szinte szívva be a lilahagymás zsírosokat a forró teával a célban. Üdv!
    tomc

    VálaszTörlés