2011. január 3., hétfő

Az utolsók és az első

Az év végi mozgolódásokra szorítkoznék. Hosszú volt a 2010-es esztendő, sok szép emlékű futással. Kicsivel több mint kétezer kilométert tapostam a cipőkbe ami nem tűnhet soknak viszont kalandos körök voltak. Az év vége persze miről másról szólt mint az evésről és a családi programokról. Persze sikerült közéjük jó pár karikát bepréselni. Mivel a huszonnegyedikei futásunkat meghiúsította az időjárás (szakadt az eső) ezért másnap a Zemplénben húztam futócipőt, hogy pótoljam az elhanyagolt kilométerket, illetve kicsit kerimbókázzak az ország ezen részén. Mivel ismeretlen még számomra az a vidék, térkép nélkül így csupán egy már nyáron futott utat ismételtem újra. Hejce és Gönc között érintve többek között a Fehér kúti th.-t, a Borsó hegyet illetve Vörös-kőt az Amadé várromot és a Potács ház melletti kolostorromot is. Az időjárás kegyes volt aznap reggel és kellemes már már tavaszi 7 fokot varázsolt a környékre. Komótosan indultam neki az emelkedőnek és egy húsz perc után már a közkedvelt siklamászóhely felé igyekeztem magam mögött hagyva a turistaházat. Kihalt volt az erő teljesen bár Vörös kőnél muflonok gyönyörködtek a kilátásban, számszerint négyen, majd viharos gyorsasággal tűntek el a szemem elől a fák között. A Borsó hegyet kerülve csodálatos réten majd fenyők között vitt tovább az utam majd egy igazi száguldós egynyomos ösvényt abszolváltam, élvezve az erő nyugalmát. A szokatlanul kellemes időnek is meglett a böjtje a hatalmas sár és víz személyében, mivel a lefelékben sikerült korcsolyáznom jó pár alkalommal. A kolostorrom után már csak felkapaszkodtam az utolsó dombocskára ahonnan már látszott Gönc. Itt még megküzdöttem a szántóföldek esőáztatta mély talajával és máris a célnál találtam magam a bejglik és egyéb finomságok között. 1:50 lett a vége. Felavattam az új küllőmet ami egy pillanat alatt átázik és sárban oldalra csúszik kissé viszont kényelmes viselet és jól csimpaszkodik. 
Persze estére megjött a hideg és vele együtt másnap a hó is. Huszonhetedikén már reggel indultunk is Tomcával hogy a frissen hullott hóban egy régen járt utat elevenítsünk fel. A Majparkból kocogtunk a kis lőtér felé majd a hetedik út felé egészen Ortás-tetőig. Innen Nagy-Galya felé vettük az irány de nem mentünk fel a tetőre, mert balra egy régen nem hasznát erdészeti úton oldalaztunk a friss hóban, hogy végül keresztezzük a Kis-Galyáról érkező zöld jelzést. Egy órás reggeli karika volt a csípős hidegben.
Emlékezetesre sikerült még egy esti futásunk, amikor is -8 fokot mutatott a hőmérő higyanyszála és a hó is rákezdett rendesen. Csókás kört tettünk a Majparkból Tomcával és Lóbival fejlámpákkal felszerelkezve. Végig élvezhettük a kitűnő havat, meglepetésemre nem találtunk szűz területet már ami a kirándulókat dícséri. Hosszabbra nyúlt a körünk az átlagosnál de így is jót futottunk. Még aznap este megbeszéltem Ballával az év utolsó napjára egy laza kocogást, amit aztán komótosan végig beszélgetve tudtunk magunk mögött.

Ezzel a két fotóval kívánok minden kedves látogatónak nyugodt és futásokban gazdag új évet kívánni. A képek az év első futásán készültek Fehérkőn. :)



1 megjegyzés:

  1. Csodálatosak a képek (a táj :D ) gyönyörű helyen futkároztok :)

    Üdv: Klau

    VálaszTörlés